Glosszárium - Őszi káposztarepce
- Őszi káposztarepce (Brassica ssp. napus):
- A káposztarepce a keresztesek, Brassicaceae családjába és a Brassica nemzetségbe tartozik. A név a latin turnip, rapum és rapa nevekből származtatható, és Angliában már a 14. században említésre kerül. Virágzata laza fürtvirágzat, a virágok élénk citromsárga színűek.
- Vonal:
- Többnyire öntermékenyülő, de idegen termékenyülés is előfordul.
- Hibrid:
- Hím steril anya és fertilis restorer apai vonalak keresztezésével jön létre a fertilis hibrid.
- Káposztabolha fajok (Phyllotreta spp.):
- A legnagyobb veszélyt a fiatal kelések és a még kellően be nem gyökeresedett palánták számára jelentik augusztusban. Nagyon rövid idő alatt, nagy területen képesek kipusztítani a kultúrnövényeket szeptemberre.
- Nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala L.):
- Az imágók a kelő repcén, nyáron pedig, az aratás előtt álló érőfélben lévő növényeken károsítanak. Ősszel a fiatal leveleket hámozzák, amelyek később lyukacsosak lesznek az alsó epidermisz kiszakadása miatt. Az új nemzedék bogarai az érő repcéken a felső leveleket és különösen a becőket hámozgatják, ami a korai érést, és a becők kovadását eredményezi.
A védekezést célszerű elkezdeni, ha 10 növényből 3 már károsodott.
- Fekete káposztaormányos (Ceuthorhynchus picitarsis Gyll.):
- Az imágók ősszel jelennek meg a repcetáblán, október, novemberben. A nőstények lerakják tojásaikat a levélnyelek tövéhez. Először kis nyílást rágnak, amibe megfordulva 2-12 tojást (ritkán csak egyet) raknak. A tojásokat ormányuk segítségével a mélyebb szövetekbe nyomják.
A védekezést az első imágók megjelenését követő 10-15. napon meg kell kezdeni.
- Káposzalégy (Delia radicum):
- A kártevő a főgyökeret, és a gyökérnyakat károsítja (vájatok alakulnak ki, elhalás, másodlagos rothadás következik be), míg az oldalgyökerek általában hiányoznak.
Egyetlen hatásos védekezési módszer a vetőmagcsávázás.
- Nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi):
- A bogarak elő jövetele a talajból 6°C felett kezdődik, 9 °C körül már tömeges. A nőstények a szárba helyezik el tojásaikat. A szár deformálódik, megcsavarodik, jelentősen megrövidül, hosszában felreped. A fertőzött tövek virágzása vontatott, a magvak érése egyenetlenné válik. A károsítását befejezett, fejlett lárva elhagyja a növényt, majd a talaj felső 4–6 cm-es szintjében bebábozódik. Az imágó csak ősz végén jön elő, majd telelőre a talajba húzódik.
A védekezést a bogarak kifejlődés előtt meg kell kezdeni.
- Repce-fénybogár (Meligethes aeneus):
- A termést közvetlenül veszélyezteti.
Már a virágzást megelőzően, a szárormányossal együtt ott lehet a repcetáblán.
A fő kártevő alak az imágó, amely a még bimbós repcében érési táplálkozásához pollent keres, ezért a bimbók oldalát megfúrja, miközben megsérti a belső virágrészeket, a termőt és a porzókat. A védekezést akkor kell kezdeni, ha a fénybogár D1 állapotban 1-1 növényen van vagy 2-3 fénybogár található rajta E stádiumban.
- Repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis):
- A fejlődési alakok közül kárt okoz a lárva és az imágó. A telelésből előjött imágó tavasszal a növények szárát, a leveleket és a fejlődés különböző fázisaiban lévő virágbimbókat rágja meg. Az érési táplálkozás és kopuláció után a becő falát átrágva helyezi el tojásait és az ott kikelt lárvák, a magkezdeményeket elfogyasztják, a magvakat megrágják. A kárt szenvedett becő kényszerérett lesz, és ezzel együtt bekövetkezik a korai kovadás, ami a magvak elrúgását eredményezi.
A védekezést akkor kezdjük el, ha 2 növényre 1 kártevő jut.
- Repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae Winn.):
- Tavasszal károsító rovar, amely repcebecő-ormányos által tojásrakáskor ejtett sebeken keresztül képes a tojásait a becőbe helyezni.
- Fómás levélfoltosság és szárrák (Phoma lingam):
- A leveleken világos, kerekded foltok jelennek meg, a levéllemez behasadozik. A száralapi fertőzés következtében barna, bemélyedő, megrepedező és összeszáradó foltok alakulnak ki.
Fontos védekezési alapelv a megfelelő (4 évesnél hosszabb) vetésváltás betartása és a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése.
- Cilindospóriumos levélfoltosság (Cylindrosporium concentricum)::
- A kórokozók a szár és a becők fertőzésével, a levélfelület csökkentésével nemcsak a termés mennyiségét, hanem annak olajtartalmát is lerontva duplán okoz kárt. Ősszel a leveleken ólomszerű és világos zöld foltok jelennek meg, majd a levelek lehullnak. Tavasszal a levelek égésszerű jeleket mutatnak. Ha a becőket is megtámadja, nem termékenyül a növény. Kovasavval fertőz, ami megállítja a mag fejlődését.
Genetikailag toleráns repce vagy vegyszeres kezelés nyújthat védelmet.
- Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum):
- A szimptómák többnyire a száralapi és -középi részen tűnnek elő, kifakuló, sárguló később pedig, barnásan megpuhuló foltok figyelhetők meg. A szárkéreg megrepedezik, foszlik, súlyosabb esetben elszárad, belsejében világos színű vattaszerű szövedék között fekete szaporító képletek (szkleróciumok) utalnak a gomba jelenlétére. A becő ilyen esetben kényszerérik, a terméskiesés akár 50% is lehet.
Javasolt a vetésváltás, vegyszeres kezelés és toleráns fajtaválasztás.
- Glükozinolátok:
- Glikozidból (glükozinolát) keletkezik a mirozináz enzim hatására, foszfort, nitrogént tartalmaz. A növényben található glükozinolátok szerepet játszanak a rovarok vonzásában, és jelentősen hozzájárulnak a zamatanyagok kialakításához. Az íz a glükozinolátok aglükonjából keletkező anyagoknak tulajdonítható. A növény glükozinolát anyagokat használ természetes növényvédőszerként és a kártevők ellen. Ezek felelnek a keserű, csípős ízért is az ismert zöldségeinkben, mint mustár, retek, torma, fehér mustár, káposzta, kelbimbó, karalábé, kelkáposzta, karfiol, brokkoli, fehérrépa, karórépa és repcemag. A glükozinolát tartalma miatt korábban negatív hatást tulajdonítottak ezeknek a növényeknek, így csak másodlagos takarmánynak számított. Ma már az alacsony glükozinolát tartalmú takarmányok fontos szerepet játszanak az állati takarmányozás terén.
